Sziasztok! 
Már egy pár napja csinálom a média oldalt igy most úgy gondoltam hogy jelentkezek egy kevés frissel,hogy ne mindig cikkek legyen.. 

EMEREGENCY COUPLE ONLINE

Folyatotam mivel elég sok sorozat vár rá mhogy megcsináljam legalább hetente vagy 2-3 sorit meg kéne csinálni akkor elég hamar végeznék vele. De majd meglátom hogy mennyire lesz kedvem és energiám és csináljam amit kell. 
Tudom hogy mindjárt hogy egy hónapja aktiv az oldal és ideje lenne egy új kinézett varázsolni az oldal keresem a meg felelő képet amiből meg csinálhatom.

Ugyan az alább említett palotákkal a lista közel sem teljes, remélem sikerül egy átfogó képet kapnotok Korea kincseiről, és amennyiben módotok van rá minél többet megtekinteni belőlük, hiszen mindegyik egyedi a maga módján!

A Csoszon-dinasztia és a királyi udvar hangulatát felidézve naponta több százan gyűlnek össze a Gyeongbokgung palota, Heungynyemun nevű kapuja előtt, hogy végignézzék az őrségváltást, az ún. sumunjang-ot. A látványos eseménynek méltó keretet a királyi palota ad, mely többi társával együtt a koreai filozófia, valamint a Csoszon-kori művészet és építészet megtestesítője. Stílusukat tekintve sok hasonlóságot találunk a szomszédos országok (Kína, Japán) királyi palotáival, sőt a 6. századik Korea kifejezetten a kínai palotaépítési szokásokat követte, melynek lényege, hogy sík domborzaton építik fel a négyszög alaprajzú palotát. Miután azonban a Kogurjó Királyság áthelyezte fővárosát Manchuriából Pyongyangba, az egyre dombosabb, hegyes vidék e szokások megőrzését már nem tette lehetővé.

A koreaiak tehát kifejlesztették saját, országuk földrajzi adottságaihoz igazodó, elképesztő szépségű és a természettel harmonizáló stílusukat. Ugyan már nem a kínai hagyományokat követték, mégis az eredetileg Kínából származó filozófia, a feng shui, vagy más néven pungsu („szél és víz”) alapelveit követték az építészet minden területén. A „hátul hegy és elöl víz” (baesanimsu) koncepciója alapján a szöuli paloták délre néznek, és mindegyik esetében vízfolyást átszelő kőhíd vezet a király és a királyné privát negyedeibe (ún. naejeon). Északról hegyek nyújtanak védelmet, aminek különösen háborúk alkalmával volt jelentősége, ugyanis az esetlegesen menekülő király a hegyekben találhatott menedéket. Kivétel a Changgyeonggung palota, mely északra néz, valószínűleg topográfiai okok miatt. A már említett privát negyedeken kívül a palota része volt még az oejeon (külső terület üzleti ügyek intézésre), valamint a kert, ahol a király relaxálhatott.

Szöulban öt palota (ún. gunggwol) található, melyek külsejük és funkciójuk alapján is különböznek.
A központi palota vagy beopgung volt az a hely, ahol a hivatalos üzleti ügyeket intézték, valamint esküvők, királyok és hercegek koronázásának is a helyszíne volt. A többi palota másodlagos szerepet töltött be, ahová a király visszavonulhatott, vagy az állam mindennapi ügyeit intézte. A Gyeongbokgung palota volt az első beopgung az országban, mely a legnagyobb az öt közül, és egészen 1592-ig töltötte be ezt a szerepet, amikor is a japán invázió idején lerombolták. A háború után az újjáépített Changdeokgung palota lett a beopgung, majd a Koreai Császárság idején (1897-1910) a Deoksugung palota töltötte be ezt a szerepet.

A „legkoreaibb” palotának az UNESCO világörökség részévé nyilvánított Changdeokgung palotát tartják, mely a koreai palotaépítészet ékszereként egyesíti magában a távol-keleti palota-és kertépítészetet. 1404-ben kezdték el építeni, és attól függetlenül, hogy másodlagos palota volt eredetileg, sok király részesítette előnyben a Csoszon-korszak elején. 1592-ben, a japán támadás idején leégett, de 1609 után hamarosan újjáépítették, mint beopgung-t. A 19. század végén elvesztette ezt a státuszt, majd 1907-től a dinasztia végéig ismét magára vállalta a szerepet. Igazi ékköve a Korea legszebb kertjeként számon tartott hátsó kert, ahol tavak és pavilonok hangsúlyozzák a természet szépségét. Több zónája közül a leghíresebb a Buyongji kerti tó környéke. A négyzet alakú tó, gömb alakú szigettel a közepén igazi építészeti úton való bemutatása a koreai világnézetnek, ahol a Föld négyzet a mennyország pedig kerek alakú.

Fontos megemlíteni a Szöulon kívül fekvő palotákat is az ún. haenggung-okat. A kicsi épületek a király elszállásolásának célját szolgálták utazás vagy háború idején. A Csoszon- korban ilyen jellegű paloták gyakran megtalálhatóak voltak királysírok közelében és központi hegyi erődítményekben. A fallal körülvett város, Suwon volt az otthona Korea legnagyobb haenggung-jának a Hwaseong Haenggung palotának. Jeonjo király építette 1789-ben, hogy legyen hol megpihennie, amikor meglátogatja apja közeli sírját. A palotához több mint 20 épület tartozott, de a japán uralmi időszakban lerombolták. 1996-ban kezdték az újjáépítést és 2003-ban fejezték be.

A főnixmadár mitikus lény, és számos nép monda- és hitvilágának különös, nagy tisztelettel körülvett alakja. Megjelenik az ókori egyiptomiaknál, görögöknél, rómaiaknál, és vagy gólyához, vagy daruhoz hasonlít, de ezek mindig eltúlzott, fantázia-szülötte képzete. Legismertebb leírása szerint a főnix gyönyörű vörös-arany tollazatú hím madár, amely élete végén fahéj-ágacskákból fészket épít, meggyújtja és vele együtt porrá ég. De a hamvakból ezután egy új, fiatal főnix születik.  A régészek a leletek alapján úgy tartják, Kínában és a Távol-Keleten már 7400 évvel ezelőtt hittek a főnixmadár létezésében. Ez, a kínai vázákon és egyéb tárgyakon talált lény inkább hasonlít egy pávára, vagy fácánra és Ázsiában az égi kegyelem, az élet újjá éledésének szimbóluma. Ez a mitikus lény a tűzmadár.  

Érthető, ha felmerül a kérdés: Nincs itt valami félreértés? Hogy hogy jön ide a főnixmadár legendája és szimbolikája?

Nos, történt, hogy 1926-ban – a már öt éve folyó régészeti kutatások során – kiástak két, a Silla királyság korából származó aranyból készült királyi koronát és egyéb kincseket a feltárt sírokból. Az egyik koronát három főnixmadár díszítőelemmel látták el.

Az ásatások Gyeongju (azaz, Sorabol, a régi sillai főváros) környékén folytak és ezeket a relikviákat Noseo-dongban találták. Úgy esett, hogy VI. Gustav Adolf, svéd koronaherceg épp akkor és épp ott töltötte mézesheteit és úgy jegyezték fel, hogy ő emelte ki a sírból a híressé vált aranyövet. Azóta a műemlék- sírt  Seobongchong (서봉총) –nak  nevezik, ami a „seo” (Svédország) és a „bong” (főnixmadár) szavak kombinációja.  

Az értékes leletek jelenleg a Szöul központjában található Nemzeti Múzeumban láthatók. A gyűjteményt a három főnix- szel díszített korona, a fityegőkkel ellátott, veretes aranyöv, arany fülbevalók és egy vésett felirattal ellátott ezüst ivótál alkotja.   

Eddig összesen hat, a Silla királyság idejéből (i.e.57 - i.sz. 668) származó aranyból készült koronát találtak és megállapíthatóan mindegyik az V-VI. századból származik. Ám csak egy, a Seobongchong sírban feltárt korona az, amelyiket főnix madarak ékesítenek.
A koronát 374 darabból rakták össze, ebből 320 készült aranyból. A lemezek, szegecsek és a csavart szálak, fonalak anyaga arany, a hajlított kőberakásokat pedig jáde, vagy üveg felhasználásával alkották meg.   

A leletek tüzetesebb megismerése érdekében az archeológusok és kutatók röntgensugaras és fluoreszcencia átvilágítást (XDF) alkalmaztak, hogy a korona minden egyes darabjában meghatározzák az arany tisztaságát. Arra a megállapításra jutottak, hogy a csavart fonalak és szálak különböző korban keletkeztek. A korona kerekített lemezeinek díszítőelemeiként használt és a kőberakások ágyait szűkítő szálak korábban, 17 karátos aranyból, egyértelműen a Silla királyság korából származnak. Néhány elem azonban 23 és 24 karátos színaranyból készült, ami arra utal, hogy a korona kiásása után az értékes relikviát valamikor kisebb ékszerészeti javításnak vetették alá a XX.században.     

Az ezüst ivótálban egy bevésett írás tanúskodik annak eredetéről, amely a tálon belül, annak alján található és arra enged következtetni, hogy az értékes darabot 451-ben, vagy 511-ben készítették.   

A Seobongchong sírban a sillai relikviákon kívül találtak még a távoli nyugatról származó üvegpoharakat is, és valószínűsíthetően Európából érkeztek a Selyemúton ilyen nagyon messzire.  

Aki látta a „Boys Over Flowers” c. sorozatot, bizonyára emlékszik az elit, hírhedt F4-csoportra, vagyis annak négy tagjára, akik az iskola szépfiúi, tisztelt és rettegett urai a közösségnek, s ha úgy vélik jónak „igazságot” szolgáltatnak. S aki látta a „Silla királyság ékkövé”-t, hogy is feledhetné azt a különleges, fiatal nemes ifjakból álló alakulatot, amely sajátos módon emelkedett ki, és szolgálta a hazáját, mert mind harci tudásban, mind erkölcsi tekintetben felette állt a korosztálybeli fiatal férfiaknak?

Párhuzamnak természetesen nincs helye. Az „F-4” egy fiktív csoport, egy kitalált formáció, és módszerei bőven kifogásolhatók, míg Silla elitcsapata igenis létezett, letette a kézjegyét, különleges, sőt titokzatos helyet foglal el a történelemben. Ők voltak a hwarangok, a Silla királyság „virágfiai”.

A név kötelez
A kutatók többsége – a mindennapok embere pláne – már az elnevezésekkel is bajban van, és gyakran keveredik a „hwarang” és a „hwarang-do” fogalma.

Abban egyetértés van, hogy a hwarang (화랑, 花郎, ejtsd. hváráng) „virágférfit”, vagy „viráglovagot” jelent, és a régi koreai krónikákban a Silla királyság ifjúsági vezetőit illették ezzel a névvel. Hwarang nem akárkiből lehetett, hanem csak királyi, vagy nemesi családok kiváló sarjaiból, akik jelen voltak a politikai, a vallási és katonai élet területein is, maguknak csapatokat szervezhettek és feleltek embereik testi, szellemi, valamint lelki képzéséért, épüléséért.

A rang-do (랑도, 郎徒, ejtsd. rángdo) vagy hwarang-do (화랑도, 花郎徒, ejtsd. hvárángdo) „a hwarangok követője” volt, vagyis azok az alárendelt tanulók, katonanövendékek viselték ezt a nevet, akiket a különlegesen kiképzett és különleges magasságokba helyezett hwarangok vezettek, s ők már alacsonyabb rétegekből is jöhettek. Hwarangnak és hwarang-do-nak lenni nagyon nagy kitüntetés volt, és mindenütt tisztelet övezte őket. Ezért a rangért azonban igencsak meg kellett küzdeni, embert próbáló szamárlétra, testi, lelki és szellemi edzés várt rájuk, és kondíciójukat folyamatosan fenntartani, sőt fejleszteni kellett.        

A hwarang útja
Legenda és történelem - amit érdemes elhinnünk

Nos, honnan is jönnek a hwarangok? Ennek mélyebb nyomaira a Samguk Sagi-ban* bukkanhatunk, amely először írja le részletesen a „Három Királyság” korszakát. A hwarang-történet eszerint tehát a híres és bölcs sillai uralkodó Chinhung király (진흥왕, 眞興王, ejtsd. Dzsin-hüng) uralkodásának 35. évében (kb. 567.) kezdődik. Hogy tehetséges, elkötelezett és áldozatkész fiatal harcosokat toborozzon seregébe, a király két harcilag jól képzett és gyönyörű nőt (Chunjong és Nammo) állított az élére a megfigyelés alá vont ifjaknak. (Ismeretes, hogy a Három Királyság idején, a nőknek rendkívül elismert szerepük lehetett). Itt azonban a két női vezető rivalizálása gyilkosságba torkollott, és a király parancsára ettől fogva csak szép és kiváló fiatal férfiak lehettek az ifjak vezetője. Ezeknek a férfiaknak formás megjelenésükön túl kiváló harcosnak, hűségesnek, becsületesnek és önfeláldozásra képesnek kellett lenniük. Ez utóbbit is értsük szó szerint: ha nem tudtak becsületben élni, akkor - akár önkezük által is – becsülettel halniuk kellett. Halálba vonulásuk előtt pedig a legszebbnek kellett mutatkozniuk, így egy különleges rituálén kifestették és feldíszítették magukat.  

Vallás és filozófia

Ahogy bontjuk felfelé a szálakat, úgy válik egyre világosabbá, hogy a hwarang-lét nem csupán csinos és ügyes fiatal férfiak harci, vagy félkatonai szervezetét jelenti, hanem szoros vallási és filozófiai szövetségét is. A hwarangok hite igencsak sok forrásból táplálkozhatott, hiszen ebben az időben nagyon is jelen volt még az ősi koreai sámánhit, de megjelent a taoizmus, mind nagyobb teret hódított a buddhizmus és a konfucianizmus is. Mestereik tehát nemcsak a harcművészetek magas fokú elsajátítására és lovagiasságra oktatták őket, hanem sokrétű tudásra, bölcselkedésre és mélyen elkötelezett hitvallásra. A „hwarang-kódex” megalkotójának egy híres szerzetest, Wonwangot tartják (sz.541), aki az öt alap parancsot a következőkben határozta meg a szerzetesrenden kívül élő és tevékenykedő hwarangok számára (kivonat):

A királynak és a feljebbvalónak való feltétel nélküli engedelmesség
Szülői tisztelet
A barátok iránti hűség és áldozatvállalás, gyengék védelme
Bátorság a harcban
Lovagiasság a küzdelemben (= értelmetlen gyilkolás tiltása)

A hwarangok hagyatéka

Bizonyos és bizonyított, hogy a hwarangok jelenléte kizárólag a Silla királysághoz köthető. Ez volt az a társadalom, amely létrehozta, csiszolgatta és fényesítette erényüket és hírüket. S ez volt az a társadalom is, amely végül elnyelte őket, hogy azután ebben a formában soha, sehol máshol ne bukkanjanak fel.  A sillai „virágifjak” harcművészek, filozófusgondolkodók, katonák, hűséges barátok, fanatikusan hívő szolgák és vezérek voltak – minden egyes szó legnemesebbik értelmében - és tudva, vagy tudatlanul ott lapulnak a mindennapokban.